Lotsa de Casha

Lotsa de Casha
Szerző	Madonna
Eredeti cím	Lotsa de Casha
Ország	Egyesült Államok
Nyelv	angol
Téma	Erkölcs; Tündérmese
Műfaj	Gyermek- és ifjúsági irodalom
Kiadás
Kiadó	Callaway Arts & Entertainment
Kiadás dátuma	2005. június 7.
Illusztrátor	Rui Paes
Oldalak száma	48
Sablon Wikidata Segítség

A Lotsa de Casha amerikai énekes‑színész Madonna gyermekkönyve, amely 2005. június 7‑én jelent meg a Callaway Arts & Entertainment kiadásában. A képeskönyvet elsősorban hatéves kortól ajánlott olvasóknak szánták. A címadó szereplő egy olasz agár, aki a történet során megtanulja a tanulságot, miszerint „a pénz nem boldogít”. Madonna saját életélményeiből merített ihletet a könyv megírásához, különösen a materializmus elutasításából és az anyasággal kapcsolatos tapasztalataiból. A kötet illusztrációit a portugál művész, Rui Paes készítette, aki a reneszánsz és a barokk festészet, valamint Caravaggio munkásságának stílusjegyeit alkalmazta a képi világ megalkotásakor.

Callaway a könyv megjelenése alkalmából fogadást rendezett a New York‑i Bergdorf Goodman áruházban, ahol Madonna felolvasást tartott a történetből. A szerző televíziós beszélgetős műsorokban is szerepelt, valamint magazininterjúkat adott a kötet népszerűsítése érdekében. A Lotsa de Casha a The New York Times bestsellerlistáján a harmadik helyen debütált. A kritikusok vegyesen fogadták: egyesek humorosnak találták a történetet, ugyanakkor úgy vélték, hogy a cselekmény nem illeszkedik kellően Paes illusztrációihoz, amelyek viszont széles körben pozitív elismerést kaptak.

Történet

A történet egy távoli országban játszódik, ahol Lotsa de Casha, a gazdag kereskedő élt. Bár mindene megvolt, amit pénzért meg lehetett venni, Lotsa mégis boldogtalan volt. Tanácsért az ország híres orvosaihoz fordult, ám senki sem tudott választ adni nyomorúságára. Egy nap sofőrje mesélt neki egy bölcs öregemberről, aki egy ősi városban élt. Lotsa felkereste a bölcset, aki azt mondta neki, hogy a boldogság titka a vagyon megosztásában és mások szükségleteinek előtérbe helyezésében rejlik. Lotsa, aki mindig saját érdekeit tartotta elsődlegesnek, kétkedve fogadta a tanácsot. A várost járva Lotsa látott egy férfit, aki egyedül küzdött autója kerekének kicserélésével, de nem állt meg segíteni. Hamarosan eltévedt, majd két tolvaj kirabolta, mindenétől megfosztva. Kétségbeesetten kért segítséget egy arra haladó sofőrtől, aki történetesen ugyanaz a férfi volt, akit korábban látott. A férfi, aki Mister Forfilla néven mutatkozott be, beleegyezett, hogy hazavigye, de cserébe Lotsának dolgoznia kellett neki.

Útjuk során Forfilla különféle tárgyak — székek, asztalok, ruhák — elszállítására utasította Lotsát, amelyeket különböző emberek otthonába vittek, és mindenki hálásan fogadta az ajándékokat. Forfilla ugyanazt tanította Lotsának, mint a bölcs öreg: hogy a boldogság kulcsa a nagylelkűség és a mások iránti figyelem. Egy éjszaka, miközben a kocsit vezette, Lotsa először helyezte más szükségletét a sajátja elé: odaadta takaróját egy fázó koldusnak. Amikor végül megérkeztek Lotsa palotájához, Forfilla elárulta, hogy az egykor az ő otthona volt, mielőtt Lotsa megvásárolta. A történet végén Lotsa — immár megváltozott emberként — ebédre invitálta Forfillát.

Előzmények

Madonna a Lotsa de Casha kötetet akkori férjének, Guy Ritchienek ajánlotta.

2003-ban Madonna ötrészes gyermekkönyv‑sorozatra szóló szerződést írt alá a Callaway Arts & Entertainment kiadóval. A szerző elmondása szerint minden kötet olyan problémákkal foglalkozik, amelyekkel a gyerekek a mindennapokban szembesülnek, és céljuk, hogy a „fájdalmas vagy ijesztő helyzeteket tanulási élménnyé alakítsák”. A sorozat negyedik kötetének, a The Adventures of Abdi‑nak a megjelenésekor a Callaway bejelentette, hogy az ötödik és egyben utolsó könyv Lotsa de Casha címmel fog megjelenni. A sajtóközlemény szerint a szereplők állatokként jelennek meg, a főhős, Lotsa de Casha pedig egy olasz agárként, Aiszóposz állatmeséinek stílusában. A könyvet hatéves kortól ajánlották, központi erkölcsi tanulsága pedig az volt, hogy „a pénz nem boldogít”. Madonna a Lotsa de Casha‑t úgy jellemezte, mint „egy történetet, amely azt állítja, hogy mindannyian képesek vagyunk ellenállni az önzésnek, és valami jót tenni magunkért és másokért”. A szerző megerősítette, hogy a könyv eladásából származó teljes bevételt jótékony célokra ajánlja fel.

A Grazia magazinnak Madonna elmondta, hogy a Lotsa de Casha megírása ironikus volt számára, mivel úgy érezte, hogy a történet „élete példázata”. A mese saját útját is tükrözte: azt az átalakulást, amely során a „material girl” címkével illetett popikonból édesanya lett. A főhőshöz hasonlóan — akit az Associated Press „gazdag, Scrooge‑szerű agárként” jellemzett — Madonna úgy érezte, hogy maga is megváltozott, és már nem a materializmus vezérli. „Életem 15 évét azzal töltöttem, hogy csak magamra gondoltam, és mindent abból a szempontból néztem: ‘Mi hasznom van belőle?’” — fogalmazott. Miután elfogadta, hogy „kiváltságos” helyzetben él, rájött, hogy „a tárgyak végső soron nem tesznek boldoggá. A legtöbb nagyon gazdag ember nem boldog. Miért? Mert túl sok olyasmijük van, amire nincs szükségük, és nem osztják meg másokkal.” A Lotsa de Casha‑t Madonna akkori férjének, Guy Ritchienek ajánlotta, mivel ő inspirálta a könyv megírására.

Dizájn és illusztráció

J. J. Grandville karikatúrái inspirálták Rui Paes vázlatait.

A Communication Arts beszámolója szerint a könyv kalligráfiáját Julian Waters készítette, míg a japán regényíró Toshiya Masuda látta el a művészeti vezetői feladatokat, a könyv tervezője pedig Krupa Jhaveri volt. A képeket a portugál festő, Rui Paes illusztrálta, akit a Callaway keresett meg, miután a The New York Times Magazine egyik norvégiai Singerie‑t ábrázoló festményét látták. Miután Paes vállalta, hogy titokban tartja a projekt részleteit, a kiadó elküldte neki a történet vázlatát, amely alapján elkészítette első rajzait. Ezek között szerepeltek antropomorf állatokat ábrázoló, karikatúraszerű festmények is, amelyeket a francia karikaturista, J. J. Grandville munkái ihlettek. A kiadó kedvezően fogadta ezeket a vázlatokat, és így a főszereplők állatfigurákként való ábrázolása megmaradt a végleges könyvben is.

Paes a szereplők különböző aspektusait ábrázoló vázlatokat készített, amelyek segítették abban, hogy megértse a történet finomabb árnyalatait. Az illusztrációk elkészítése közel két évig tartott, a munka nagy részét pedig az utolsó tizenkét hónapban végezte el. Paes napi 12–14 órát dolgozott megszakítás nélkül, ami hátfájáshoz vezetett, ezért a Callaway egy Aeron széket küldött neki segítségként. Madonna szorosan együttműködött Paesszel, és folyamatosan ellátta a könyvhöz szükséges anyagokkal. Javasolta, hogy az illusztrátor utazzon el Sienába és Rómába inspirációért, valamint elküldte gyermekei rajzait is, hogy azokat beépíthesse a könyvbe. Az illusztrátor további inspirációért a reneszánsz és a barokk festészet műveit tanulmányozta, köztük Caravaggio alkotásait. Paes felidézte, hogy a történetben szereplő bölcs öregember feleségének megjelenését maga Madonna inspirálta. Az állatszereplőknek igyekezett minél több emberi tulajdonságot és érzelmet kölcsönözni, különösen a kéz- és testtartásokon keresztül. Két elkészült képet végül eltávolított a könyvből, mert nem tartotta őket megfelelőnek.

Kiadás és fogadtatás

A könyvbemutató ünnepséget a New York‑i Bergdorf Goodman áruházban tartották.

A könyv 2005. június 7‑én jelent meg, amelynek alkalmából a New York‑i Ötödik sugárúton található Bergdorf Goodman Building áruház fogadást rendezett. Az eseményen társasági személyiségek és művészek vettek részt; a dedikált példányokat 75 dollárért lehetett megvásárolni, a bevételt pedig a UNICEF javára ajánlották fel. A vendégek 18. századi jelmezekbe öltöztek, a könyv szereplőit megidézve. A Reuters beszámolója szerint a Bergdorf Goodmanben tartott felolvasás „zavarodott reakciókat váltott ki a mintegy 25 jelen lévő gyerekből, akik láthatóan nehezen értették meg a könyv erkölcsi tanulságait”. A további promóciók között szerepelt dedikálás a Borders Time Warner Center üzletében, valamint felolvasások New York könyvtáraiban. Madonna felolvasást tartott a Saint Ann's iskola diákjainak is a Brooklyn Heights negyedben, ahol dedikált példányokat osztott ki. Tatiana Delgiannakis, a New York Post újságírója megjegyezte, hogy Madonna olasz akcentust használt, amikor Lotsa szerepét olvasta fel. A könyv népszerűsítése érdekében Madonna szerepelt az NBC Today című műsorában és az ABC The View című beszélgetős műsorában, valamint interjút adott a Ladies' Home Journal magazin 2005. júliusi számának.

A Lotsa de Casha a The New York Times bestsellerlistáján a harmadik helyen debütált. Elaine Stuart, a Parenting magazin újságírója humorosnak találta Madonna névválasztásait, például hogy Lotsa kastélyát „Flasha de Casa”-nak, a hegyet pedig, amelyen áll, „Muchadougha Mountains”-nek nevezte; szerinte ezek a részletek megnevettetik az olvasókat. Roy Blatchford a Books for Keeps kritikusa kedvezően fogadta a történetet, és négy csillagot adott az ötből. Úgy vélte, hogy a könyv elkerüli a sablonos cselekményeket, „számos eredeti jelenetet teremt, és humorral, élénk párbeszédekkel halad előre, amelyeket egyértelműen Madonna New York-i olasz háttere inspirált”. Blatchford Paes illusztrációit „feltűnőnek”, a könyv dizájnját pedig „figyelemfelkeltőnek” nevezte, és úgy vélte, hogy a Lotsa de Casha „első osztályú képeskönyv, amely bármely könyvtár ékessége lehet”. A Publishers Weekly kritikája a történetet „művészi eszközöktől mentes példázatnak” nevezte, ugyanakkor úgy vélte, hogy Paes illusztrációi javítanak rajta, „kacsintó tisztelgéssel a klasszikus barokk festészet előtt”. A kritikus szerint a nagyszabású képekhez képest a történet egyszerűnek hat, és a Lotsa szövegében megjelenő akcentus „nem jellemző egy gazdag úriemberre”. Tatiana Delgiannakis a New York Post újságírója dicsérte a „gyönyörűen illusztrált” képeket, ugyanakkor úgy vélte, hogy a könyv tele van „prédikáló bölcsességekkel”, például: „Csak mert valami drága, még nem jelenti azt, hogy értékes.” Boyd Tonkin, a The Independent kritikusa elutasítóan fogadta a könyvet, „üvöltően egoistának” nevezve, amely szerinte inkább Madonna személyes önigazolását szolgálja, „semmint valódi erényt”. Ilene Cooper, a Booklist kritikusa úgy vélte, hogy Madonna — sok más hírességhez hasonlóan — tévesen gondolta, hogy képes gyermekkönyveket írni.