Nagyezerjófű
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.JPG) | ||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5000 Ft[1] | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Dictamnus albus L. | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagyezerjófű témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyezerjófű témájú médiaállományokat és Nagyezerjófű témájú kategóriát.
|
A nagyezerjófű vagy nagy ezerjófű[2] vagy kőrislevelű nagyezerjófű[3] (Dictamnus albus) a ruták (Rutales) rendjébe és a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó Dictamnus nemzetség egyetlen faja, a rutafélék családjának egyetlen magyarországi képviselője. A generikus név feltételezhetően a Kréta szigetén található Dikté-hegy nevéből eredhet. Ismert népi nevei: boszorkányfű, erősfű, kőrislevelű-ezerjófű, ditamos, ezerjófű, kőrisezerjófű, kőrisfalevelűfű, szarvasfű, szarvasgyökér.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában honos. Száraz, napos tölgyesek, bükkösök, bokorerdők, gyepes tisztások, sztyepplejtők dísze. Magyarországon védett növény, de helyenként (például a Pilisben) tömeges is lehet. Ezen kívül a Cserhátban és a Keszthelyi-fennsíkon, a Bükk-vidéken fordul elő,[4][5] valamint a Mátrában és a Tihanyi-félszigeten a Szarkádi-erdőben is megtalálhatóak állományai.[5][6][7][8][9][10]
Jellemzői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Lágyszárú, évelő, gyöktörzses növény. 40–120 centiméteresre nő meg. Ovális vagy lándzsás levelei áttetszően pontozott, finoman fűrészes szélűek, páratlanul szárnyaltak, 5-11 levélkéből állnak, az összetett levél a kőrisfa levelére emlékeztet. A leveleken olajtartók helyezkednek el, melyekben illóolajok találhatók. Május-júniusban virágzik. Végálló fürtvirágzatában a halványlilától fehérig terjedő, sötéten csíkozott sziromlevelek hossza 20–25 milliméter, a 4 felső szirom felálló, a többi lecsüngő. A porzók 3 centiméter hosszúak, ívesen lehajlók, majd felemelkedők. A virágzat és a termés erős citrusillatú, sűrű, ragadós, vöröses színű mirigyszőrökkel borított, a fototoxikus reakciót kiváltó furokumarinok miatt ezek érintése hólyagos bőrkiütést is okozhat. A termés tüszőszerű, öt hasábú tok, a magok 4 mm-esek.
Hatóanyagai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Furokinolin-alkaloidokat (diktamnin, szimmianin, fagarin), furokumarinokat (xantotoxin, auraptén), limonoideket, flavonoidokat, kellemes vanília és citrusillatú, ám gyúlékony illóolajokat tartalmaz – ez utóbbi tulajdonsága egyeseket arra indított, hogy azonosítsa a növényt a bibliai „égő csipkebokorral”.
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A népi gyógyászat egykor sebek kezelésére, belsőleg reuma ellen, menstruációs ciklus megindítására használta a levelet és a gyökeret. A homeopátiában erős menstruációt és fehérfolyást kezelnek vele.
Az OGYÉI által közzétett lista szerint mérgező hatása miatt tiltott az emberi felhasználása.[11]
Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal,
Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival,
Fut hideg forrásnak enyhítő vizére,
És ezerjófűvet tépni a sebére;
 |
 |
 |
 Fotózta Vadassy Rita |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "13/2001. (V. 9.) KöM Rendelet". 2009. június 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. június 4.
- ↑ Ezt az írásmódot használja Podani János és a Schönfelder-gyógynövényhatározó is
- ↑ http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_288
- ↑ "Varázslatos karsztvidék" (PDF). lithosphera.hu. 2017. március 8. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 22.
- 1 2 "A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 22.
- ↑ "Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 22.
{{cite web}}: line feed character in|title=at position 46 (súgó) - ↑ "Adatok a Cserhát flórájához" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 20.
{{cite web}}: line feed character in|title=at position 17 (súgó) - ↑ "Felhagyott szőlők botanikai és tájtörténeti vizsgálata az Északi-Cserhátban" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 20.
- ↑ "A Gyötrős-tető (Keszthelyi-hegység) védett növényei" (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 21.
- ↑ Dr. Uzsoki András. "Tihany: történelmi emlékhelyek, műemlékek, természeti értékek" (PDF) (magyar nyelven). Tihany Község Önkormányzat – Tourinform Iroda. 13. o. Hozzáférés: 2017. május 6.
{{cite web}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ Az OGYÉI Tudományos Tanácsadó Testülete által élelmiszerekben, étrend-kiegészítőkben alkalmazásra nem javasolt növények
- ↑ https://mek.oszk.hu/00500/00597/html/toldi01.htm
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Rita botanika blogja, lektorált tartalommal, engedéllyel
