Boethius

Boëthius
Boethius diákokat tanít, miniatúra De consolatione philosophiae cum commento című kéziratban
Született	Anicius Manlius Severinus Boethius 475 és 480 között bizonytalan, feltehetően Róma
Elhunyt	524 és 526 között valószínűleg Pavia környéke
Állampolgársága	Keleti Gót Királyság
Házastársa	Elpis Rusticiana
Gyermekei	Boethius Symmachus
Szülei	Manlius Boethius Quintus Aurelius Memmius Symmachus
Foglalkozása	filozófus író zenetudós zeneteoretikus politikus matematikus fordító
Tisztsége	római szenátor (505–510) consul (510–511)
Halál oka	lefejezés
Sírhelye	San Pietro in Ciel d'Oro
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Iskola/Irányzat	késő antik filozófia, újplatonizmus, keresztény filozófia
Érdeklődés	Logika, metafizika, etika, teológia, zeneelmélet, matematika
Akikre hatott	középkori filozófia, skolasztikus filozófia, középkori zeneelmélet
Akik hatottak rá	Platón, Arisztotelész, Porphüriosz, Marcus Tullius Cicero, Hippói Szent Ágoston
Fontosabb nézetei	isteni gondviselés és szabad akarat összeegyeztetése, a személy klasszikus meghatározása
Fontosabb művei	De consolatione philosophiae, De institutione arithmetica, De institutione musica, Opuscula sacra
A Wikimédia Commons tartalmaz Boëthius témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Boëthius vagy Boethius, teljes nevén Anicius Manlius Severinus Boethius (475 és 480 között – 524 és 526 között), római államférfi, filozófus, teológiai szerző, fordító és tudós volt. A késő antikvitás és a latin középkor határán álló alak: a római szenátori arisztokrácia tagjaként magas hivatalt viselt Nagy Theoderik ostrogót király udvarában, ugyanakkor műveivel az antik görög filozófia, logika, matematika és zeneelmélet egyik legfontosabb közvetítője lett a latin keresztény Nyugat számára.

Legismertebb műve, a börtönben írt De consolatione philosophiae („A filozófia vigasztalása”) a középkor egyik legtöbbet olvasott filozófiai könyve lett. Ebben a megszemélyesített Filozófia vigasztalja a bukott és halálra váró szerzőt, és a szerencse forgandóságáról, az igazi boldogságról, a rossz problémájáról, az isteni gondviselésről és az emberi szabad akaratról beszél vele. Boethius a logika történetében is alapvető jelentőségű: Arisztotelész logikai műveinek fordításai és kommentárjai a 12. századig a latin Nyugat arisztotelészi logikai műveltségének központi forrásai közé tartoztak.

A katolikus hagyományban Szent Severinus Boethius néven is ismert. Paviában már a középkorban vértanúként tisztelték; helyi kultuszát XIII. Leó pápa 1883-ban jóváhagyta. A katolikus hagyomány október 23-án emlékezik meg róla mint római filozófusról és vértanúról.

Neve és kora

Boethius neve a kéziratokban és a szakirodalomban több alakban fordul elő: Boethius, Boëthius, magyarosan olykor Boéciusz. Teljes latin neve általában Anicius Manlius Severinus Boethius. A Torquatus névelem gyakran megjelenik későbbi hagyományban, de hitelességét a modern kutatás nem tekinti biztosnak.

Életkora átmeneti történeti korszakra esett. 476-ban megszűnt a nyugatrómai császári udvar önálló intézménye, de Itáliában a római jogi, szenátori és műveltségi hagyomány tovább élt. Boethius már az Ostrogót Királyság politikai rendjében működött, de önértelmezése, társadalmi közege és műveltsége mélyen római volt. Ezért szokták az „utolsó rómaiak” egyikének, ugyanakkor a latin középkor egyik első nagy filozófiai tekintélyének is nevezni.

Élete

Származása és neveltetése

Boethius a Aniciusok előkelő római nemzetségéhez tartozott. Ez a család a késő császárkorban a római szenátori arisztokrácia egyik legjelentősebb keresztény családja volt. Apja, Flavius Manlius Boethius, 487-ben consul volt, de Boethius még fiatalon árvaságra jutott. Nevelését Quintus Aurelius Memmius Symmachus, a 485. év consulja vállalta; Boethius később feleségül vette Symmachus leányát, Rusticiana-t.

Boethius rendkívüli görög és latin műveltségre tett szert. A régebbi irodalomban gyakran feltételezték, hogy Athénban vagy Alexandriában tanult, de ezt a mai kutatás nem tekinti bizonyított életrajzi adatnak. Biztosabban állítható, hogy jól ismerte a görög filozófiai és tudományos hagyományt, különösen Arisztotelész, Platón, Porphüriosz és az újplatonikus kommentátorok világát.

Politikai pályája Theoderik alatt

Boethius Nagy Theoderik udvarában emelkedett magas hivatalba. 510-ben consul lett, ami ekkor már részben ceremoniális, de továbbra is rendkívül tekintélyes méltóság volt. 522-ben két fia, Symmachus és a fiatalabb Boethius is consuli címet kapott, ami kivételes családi megtiszteltetésnek számított. Ugyanebben az időszakban Boethiust magister officiorum-má nevezték ki, vagyis a királyi udvar és közigazgatás egyik legmagasabb rangú tisztviselője lett.

A kortárs Cassiodorus levelei szerint Theoderik több gyakorlati és diplomáciai feladattal is megbízta. Boethius tudományos tekintélyét mutatja, hogy vízóra és napóra készítésével, valamint zenei kérdésekkel kapcsolatban is hozzá fordultak. Ez jól jelzi, hogy a késő antik udvari műveltségben a filozófia, matematika, zeneelmélet és államigazgatás nem különült el élesen egymástól.

Bukása és kivégzése

Boethius bukását az osztrogót uralom utolsó éveinek bizalmi válságában kell értelmezni. Theoderik gót királyként ariánus keresztény volt, míg az itáliai római szenátori arisztokrácia nagy része a nikaiai hitvallást követő katolikus kereszténységhez tartozott. A helyzetet bonyolította, hogy a kelet-római császárság továbbra is igényt tartott a római birodalmi örökségre, és Konstantinápoly politikája Itáliában is figyelmet keltett.

A közvetlen ügy Albinus szenátor vádja volt. Albinust azzal gyanúsították, hogy a kelet-római császári udvarral tartott fenn hűtlen kapcsolatot. Boethius védelmére kelt, és ezzel maga is gyanúba került. Ellenségei hazaárulással, a „római szabadság” helyreállítására irányuló összeesküvéssel és egyes források szerint mágiával is vádolták. Boethius saját művében igazságtalannak és koholtnak mutatja be a vádakat.

Előbb fogságba vetették, majd 524 és 526 között kivégezték, valószínűleg Pavia környékén. Halála után nem sokkal apósát, Symmachust is kivégezték. A későbbi hagyomány Boethius halálában nemcsak politikai leszámolást, hanem a katolikus hit és a római igazságosság melletti tanúságtételt is látott.

Történeti és vallási háttér

Boethius kora nem egyszerűen „az ókor vége” és nem is pusztán „a középkor kezdete” volt. Itáliában a római szenátus, a latin jogi műveltség, a klasszikus iskolázottság és a keresztény teológia együtt élt az osztrogót királyság politikai kereteivel. Theoderik uralma eleinte viszonylagos békét biztosított a rómaiak és a gótok között, de az udvar és a szenátori arisztokrácia közti bizalmatlanság a király utolsó éveiben megerősödött.

A vallási különbség sem értelmezhető modern felekezeti-politikai kategóriák szerint. A gótok többsége ariánus volt, a római elit pedig a katolikus-nikaiai hitet vallotta; ugyanakkor a konfliktus nem pusztán vallási vita volt, hanem diplomáciai, dinasztikus és hatalmi kérdésekkel is összefonódott. Boethius pályája azért is fontos, mert személyében a római államférfi, a klasszikus filozófiai műveltség hordozója és a keresztény teológiai szerző egyszerre jelenik meg.

Filozófiai programja

Boethius egyik nagy terve az volt, hogy a görög filozófia alapműveit latinul is hozzáférhetővé tegye. Fordítani és kommentálni akarta Arisztotelész és Platón műveit, majd meg akarta mutatni, hogy a két filozófus tanítása alapvető pontokon összhangba hozható. A terv hatalmas volt, és Boethius korai halála miatt csak részben valósult meg.

Megvalósult munkája így is döntő hatású lett. Latinra fordította és kommentálta Arisztotelész Categoriae és De interpretatione című művét, továbbá Porphüriosz Isagoge című bevezetését. Ezek a művek a középkori logikai oktatás alapszövegei lettek. A 12. század előtt a latin Nyugat Arisztotelész logikáját nagyrészt Boethius közvetítésével ismerte.

Boethius a logikát nem puszta szójátéknak tekintette, hanem a helyes gondolkodás, a teológiai fogalmazás és a tudományos rendszerezés eszközének. Fordításai és kommentárjai hozzájárultak a latin filozófiai szókincs megszilárdulásához. Sok olyan fogalmi megoldás, amelyet később a skolasztika használt, Boethius közvetítésével került be a latin gondolkodásba.

A hét szabad művészet és a quadrivium

Boethius a hét szabad művészet közül különösen a quadrivium tárgyaihoz kapcsolódó műveivel hatott. A quadrivium négy matematikai jellegű tudományt foglalt magában: az aritmetikát, a geometriát, a zenét és az asztronómiát. A boethiusi hagyományban ezek nem pusztán gyakorlati ismeretek voltak, hanem a valóság rendjének szemlélésére előkészítő tudományok.

A De institutione arithmetica Nikomakhosz aritmetikai művének latin feldolgozása. Boethius nem elsősorban számolástechnikát akart tanítani, hanem a számok rendjét, arányait és tulajdonságait mutatta be. A szám nála nem csak mennyiség, hanem a rend és arányosság alapja is.

A De institutione musica a középkori zeneelmélet egyik alapműve lett. A zene itt nem csupán hallható hangzást jelent, hanem arányt és harmóniát. A későbbi hagyomány Boethius alapján különbséget tett a világ rendjére vonatkozó musica mundana, az ember testének és lelkének harmóniájára vonatkozó musica humana, valamint a hallható, hangszeres vagy énekelt zene között. A mű ezért nemcsak zenetörténeti, hanem filozófiai és kozmológiai jelentőségű is.

A geometriáról és asztronómiáról szóló boethiusi munkák, ha elkészültek, nem maradtak fenn. A quadriviumról írt művei azonban így is nagy hatást gyakoroltak a középkori iskolai műveltségre, mert a latin Nyugat számára a görög matematikai és zeneelméleti hagyomány egyik fő közvetítőjévé tették.

Teológiai művei

Boethius keresztény teológiai írásai az Opuscula sacra („teológiai kis írások”) néven ismertek. Ezek hitelességét korábban vitatták, de a modern kutatás négy traktátus esetében szilárdan elfogadja; a De fide catholica hitelességét is több jelentős kutató védelmezi.

Legfontosabb teológiai írásai:

• De Trinitate – a Szentháromságról szóló értekezés, amelyben Boethius filozófiai fogalmakkal igyekszik tisztázni a keresztény hit egyik legfontosabb dogmáját.
• Utrum Pater et Filius et Spiritus Sanctus de divinitate substantialiter praedicentur – azt vizsgálja, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevei miként állíthatók Istenről.
• Quomodo substantiae in eo quod sint bonae sint, cum non sint substantialia bona, röviden De hebdomadibus – a teremtmények jósága és az isteni Jóság viszonyát tárgyalja.
• De fide catholica – a katolikus hit rövid összefoglalása, amely elhatárolódik több korabeli eretnekségtől, köztük az arianizmustól, a nesztorianizmustól és a monofizitizmustól.
• Contra Eutychen et Nestorium – krisztológiai értekezés Eutükhész és Nesztoriosz tanítása ellen.

A Contra Eutychen et Nestorium különösen híres Boethius személyfogalma miatt. Itt olvasható a klasszikussá vált meghatározás: a személy „értelmes természetű egyedi szubsztancia” (naturae rationabilis individua substantia). Ez a formula nagy hatást gyakorolt a későbbi latin teológiára, különösen a Szentháromságról és Krisztus személyéről folytatott skolasztikus vitákra.

Boethius teológiai jelentősége nem abban áll, hogy teljes dogmatikai rendszert alkotott volna, hanem abban, hogy a görög filozófiai-logikai eszközöket a latin keresztény teológia szolgálatába állította. Ezért a skolasztikus módszer egyik előkészítőjeként is számon tartják.

A filozófia vigasztalása

Boethius legismertebb műve a De consolatione philosophiae, magyarul A filozófia vigasztalása. A mű börtönben keletkezett, amikor szerzője már kegyvesztetten, halálos ítélet fenyegetésében várta sorsát. Formája prosimetrum, vagyis prózai fejtegetések és verses betétek váltakoznak benne.

A mű szereplője a szerencsétlenségén kesergő Boethius és a megszemélyesített Filozófia. Filozófia először ráébreszti a szerzőt, hogy rosszul ítélte meg a földi javakat: a hatalom, hírnév, gazdagság és rang nem adhat igazi boldogságot, mert a Fortuna változékony hatalmába tartoznak. Az igazi boldogság csak a legfőbb jóban kereshető, amelyet Boethius Istennel azonosít.

A mű öt könyve fokozatosan halad a személyes panasztól a metafizikai kérdésekig. Tárgyalja a szerencse forgandóságát, a hamis és igazi boldogság különbségét, a rossz látszólagos hatalmát, a gondviselés és a sors viszonyát, valamint Isten előretudása és az ember szabad akarata közti feszültséget.

A gondviselés és szabad akarat kérdésében Boethius megoldása nagy hatású lett. Szerinte Isten nem úgy „előre” tudja a jövőt, mintha ő is időben élne, hanem örök jelenében egyszerre látja mindazt, ami az ember számára múltként, jelenként és jövőként jelenik meg. Ezért Isten tudása nem kényszeríti szükségszerűvé az emberi döntéseket: az ember szabadon cselekszik, Isten pedig időtlen módon ismeri ezt a cselekvést.

A Consolatio kifejezetten keresztény neveket és bibliai idézeteket alig használ, ami régóta értelmezési vitát vált ki. Egyesek ebből azt a következtetést vonták le, hogy Boethius a műben nem keresztényként, hanem pusztán filozófusként beszél. Más értelmezés szerint a mű éppen azt mutatja meg, hogy a filozófiai értelem a maga rendjében képes eljutni olyan igazságokhoz, amelyek nincsenek ellentétben a keresztény hittel. A teológiai traktátusok alapján Boethius keresztény volta nem tekinthető pusztán későbbi legendának.

Keresztény volta és tisztelete

Boethius keresztény voltát a teológiai traktátusok, a családi és társadalmi közege, valamint a későbbi egyházi emlékezet egyaránt alátámasztja. A Consolatio keresztény utalásainak hiánya nem feltétlenül tagadása a keresztény hitnek, hanem a mű filozófiai jellegével is magyarázható. XVI. Benedek pápa Boethiust Cassiodorusszal együtt olyan egyházi íróként mutatta be, aki a görög-római műveltséget a keresztény Nyugat számára közvetítette.

Paviában Boethius tisztelete különösen erős volt. Hagyományos sírhelye a San Pietro in Ciel d’Oro bazilikában található, ahol Hippói Szent Ágoston földi maradványait is tisztelik. A helyi egyházi hagyomány vértanúként emlékezett meg róla, mert halálát a katolikus római elit és az ariánus gót uralom közti vallási-politikai feszültségek összefüggésében értelmezte. XIII. Leó 1883-ban jóváhagyta a paviai egyház helyi tiszteletét.

Hatása

Boethius hatása rendkívül széles volt. A középkori latin Nyugat számára ő volt az egyik legfontosabb közvetítő az antik görög filozófia és a keresztény iskolai műveltség között. Logikai fordításai és kommentárjai nélkül Arisztotelész logikája sokkal szűkebb körben lett volna ismert a korai középkorban. Porphüriosz Isagoge-jának közvetítése különösen fontos volt az universalia-vita kialakulásában, vagyis abban a kérdésben, hogy az általános fogalmaknak milyen valóságtartalmuk van.

A Consolatio philosophiae a középkor egyik legolvasottabb világi-filozófiai műve lett. Kommentálták, iskolai anyagként használták, és több középkori nyelvre lefordították. Hatott többek között Canterburyi Szent Anzelm, Petrus Abaelardus, Aquinói Szent Tamás, Dante Alighieri és Geoffrey Chaucer gondolkodására vagy irodalmi világára.

A teológiai traktátusok a skolasztikus teológia módszere szempontjából voltak jelentősek. Boethius megmutatta, hogy a keresztény hittitkokról lehet szigorú fogalmi fegyelemmel beszélni, és hogy a logikai elemzés nem ellensége, hanem eszköze lehet a dogmatikai tisztázásnak. Személyfogalma és a szubsztancia, természet, reláció fogalmaival végzett teológiai elemzése hosszú időre meghatározó lett.

A zeneelméletben a De institutione musica a középkori zenei gondolkodás egyik alapszövege volt. A zene arányként, rendként és kozmikus harmóniaként való értelmezése hozzájárult ahhoz, hogy a zene a quadrivium részeként filozófiai tudománynak számítson, ne csupán gyakorlati művészetnek.

Művei

Dialectica, 1547

A De institutione arithmetica kézirata

Boethius: A filozófia vigasztalása

Filozófiai és logikai művek

• In Isagogen Porphyrii commenta – kommentárok Porphüriosz Isagoge című művéhez.
• In Categorias Aristotelis – kommentár Arisztotelész Kategóriáihoz.
• In librum Aristotelis De interpretatione commentaria – kommentárok Arisztotelész De interpretatione című művéhez.
• De divisione – a felosztásról.
• De syllogismo categorico – a kategorikus szillogizmusról.
• Introductio ad syllogismos categoricos – bevezetés a kategorikus szillogizmusokhoz.
• De hypotheticis syllogismis – a hipotetikus szillogizmusokról.
• De topicis differentiis – a topikus különbségekről.
• In Ciceronis Topica – kommentár Cicero Topica című művéhez.

A quadriviumhoz kapcsolódó művek

• De institutione arithmetica – az aritmetikáról.
• De institutione musica – a zenéről.
• De institutione geometrica – elveszett vagy nem hiteles formában fennmaradt geometriai munka.
• De institutione astronomica – elveszett asztronómiai munka.

Teológiai művek

• De Trinitate – a Szentháromságról.
• Utrum Pater et Filius et Spiritus Sanctus de divinitate substantialiter praedicentur.
• Quomodo substantiae in eo quod sint bonae sint, cum non sint substantialia bona – röviden De hebdomadibus.
• De fide catholica – a katolikus hitről.
• Contra Eutychen et Nestorium – Eutükhész és Nesztoriosz ellen.

Fő műve

• De consolatione philosophiae – A filozófia vigasztalása.

Magyarul

• Boetzius, Anitzius Manulis Torkvátus Szeveriusnak 5 könyvei filosofiának, vagy-is Böltseségnek vígasztalásáról; ford. Illei János; Akadémiai Ny., Kassa, 1766.
• A' bölcseség vigasztalásai; ford. Horváth Dániel; Számmer Ny., Székesfehérvár, 1838.
• A filozófia vigasztalása; ford., jegyz. Hegyi György, utószó Szepessy Tibor; Magyar Helikon–Európa, Budapest, 1970.
• A zenéről; in: Az égi és a földi szépről. Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez; vál., szerk., előszó, bev., jegyz. Redl Károly; Gondolat, Budapest, 1989, ISBN 963-281-843-1, 142–152. o.
• Tanítás a zenéről; szerk., tan., jegyz. Kárpáti András, ford. Kárpáti András, Vikárius László, Vadas Réka; Gondolat, Budapest, 2023.
• Boethius Eutyches ellen című értekezésének magyarázatokkal ellátott fordítása; ford. Siklósi István, Vallástudományi Szemle, XX. évf., 1., 2024, 136–161. o.

Források és irodalom

• John Marenbon: Boethius. Oxford University Press, Oxford, 2003.
• John Marenbon: „Anicius Manlius Severinus Boethius”, The Stanford Encyclopedia of Philosophy. https://plato.stanford.edu/entries/boethius/
• Henry Chadwick: Boethius: The Consolations of Music, Logic, Theology, and Philosophy. Oxford University Press, Oxford, 1981.
• Noel Harold Kaylor – Philip Edward Phillips szerk.: A Companion to Boethius in the Middle Ages. Brill, Leiden–Boston, 2012.
• Internet Encyclopedia of Philosophy: „Boethius”. https://iep.utm.edu/boethius/
• Encyclopaedia Britannica: „Anicius Manlius Severinus Boethius”. https://www.britannica.com/biography/Anicius-Manlius-Severinus-Boethius
• XVI. Benedek pápa: „Boethius and Cassiodorus”, általános kihallgatás, 2008. március 12. https://www.vatican.va/content/benedict-xvi/en/audiences/2008/documents/hf_ben-xvi_aud_20080312.html
• New Advent, Catholic Encyclopedia: „Anicius Manlius Severinus Boethius”. https://www.newadvent.org/cathen/02610b.htm
• Vatican News: „St. Severin Boethius, Roman philosopher and Martyr”. https://www.vaticannews.va/en/saints/10/23/st---severin-boethius--roman-philosopher-and-martyr.html
• Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma. Szent István Társulat, Budapest, 1988. ISBN 963-360-355-2
• Szántó Konrád: A katolikus egyház története I. Ecclesia, Budapest, 1987.
• Falus Róbert: Az antik világ irodalmai. Gondolat, Budapest, 1980. ISBN 963-280-851-7
• Rescigno, Eduardo – Renato Garavaglia: A keresztény egyházi és a világi ének a középkorban. Ford. Tallián Tibor. Zeneműkiadó, Budapest, 1987. ISBN 9633306345

További információk

• James J. O’Donnell kommentárja a Consolatio-hoz
• Stanford Encyclopedia of Philosophy: Anicius Manlius Severinus Boethius
• Internet Encyclopedia of Philosophy: Boethius
• XVI. Benedek pápa katekézise Boethiusról és Cassiodorusról

Kapcsolódó szócikkek

• Középkori filozófia
• Középkori latin irodalom
• Skolasztikus filozófia
• Quadrivium
• Újplatonizmus

Elődei:
Flavius Importunus
és
–

Consul
510
collega:
–

Utódai:
Felix
és
Flavius Secundinus